|
Elek Tibor tárcái
|
Kovács Dominik – Kovács Viktor: Lesz majd minden
|
|
|
Terjeszkedő bizonytalanság – Áfra János: Omlás
|
„Meg is oszthatjuk: a maguk / idejében és az ácsorgásnak tűnő táncban / ezek ketten térerő meg pohárköszöntő / nélkül boldogulnak.” Gál Ferenc versei a Bárkából.
„Magad lehetsz. Ha úgy vágyod: magadra. / Vagy hogyha másképp: legvalóbb magad. / Ha néha kulcsod, nyelved elakadna, / kerül olaj, mely nyit csak, nem ragad.” Farkas Wellmann Éva verse a Bárkából.
„Filozófiai mélységű gondolatfolyam? Számvetés? Látlelet? Talán egyszerre mindet magában hordozza Áfra János új kötete. Abban biztos vagyok, hogy nem könnyű olvasmány, de abban is, hogy aki kezébe veszi a könyvet, egy olyan kortárs lírai esszenciát kap, amely jelenünk mindnyájunkat foglalkoztató dilemmáit igyekszik feltárni a költészet eszközeivel.” Farkas Gábor kritikája.
„A Mészöly-díjas Szeifert Natália negyedik könyve egyedülálló abban, hogy egy nagyon jól eltalált narratívával, fordulatos cselekményvezetéssel, kitűnő ember- és valóságismerettel regénybe transzponálja ezeket az izgalmas kérdéseket, a kortárs irodalmat kiemelkedő, karakteres darabbal gyarapítva.” Somi Éva kritikája az Örökpanorámáról.
„Az első alkalommal még hagytam, hogy Mama meghódítson egy-két országot a térképen. De végül nem fejeztük be a játékot, mert Apa elköltözött, és elhagyta Mamát, és elhagyott engem.” Mindák Dániel novellája a Hajóhídon.
„A sokat nevető, élesen ironikus Ferdinandy Györgyöt is látom, akinek minden gesztusán érezhető volt a megszenvedett huszadik század, a mindentől messze vetődés, a kívül-lét súlyos keresztje: a már-már harsány anekdotázás mélyén a csöndes szomorúság. A vagány barátságosság mögött a fegyelmezett, dolgos élet.” A Ferdinandy György-emlékestről Kiss László tudósítása.
Az elismeréseket ünnepélyes rendezvény keretében adták át a Magyar Művészeti Akadémia Andrássy úti irodaházában, az MMA Irodalmi Tagozata Élőfolyóirata IX. évfolyama 6. számának irodalmi estjén. Szepesi Dóra tudósítása.
„A szerző úgy válogatta össze ezt a tíz zeneszerzőt, hogy az olvasók a könyv elolvasása után azt mondhassák, nem is gondoltam volna, felkiáltójel." Bősze Ádám könyvét — a maga keresetlen módján — Farkas Arnold Levente ajánlja.
„Az én-elbeszélő közli, hogy mit lát, hall, de jólértesültként azt is tudja, hogy abban az időben mi hangzik el a település pártbizottságán, a vb-üléseken, pedig nincs ott. Honnan tudja? Ebbe a szerző nem avatja be az olvasót." A novelláskötetet Molnár Lajos mutatja be.
„Felszabadultan írtam, néha még mosolyogtam is közben. Annyiszor elmeséltem, hogy eszembe jutott, miért ne írnám le, a mondatok régóta készen voltak a fejemben. Ennyi idő távlatából jó volt visszagondolni arra, hogy nekem boldog gyermekkorom volt.” Kontra Ferenccel Luzsicza István beszélgetett.
„Előbb azt hittem, szakmai ártalom, múló bolondéria csupán. Aztán rájöttem, hogy másról van szó. Elmondásra váró történetekről. Olyanokról, amelyeket nekem kell szavakká formálnom, s amelyek engem is alakítanak közben. Idestova harminc esztendeje a saját bőrömön tapasztalom, hogy az irodalom útvesztő, óvóhely, játszótér. Pokol. Purgatórium. Paradicsom.” Beszélgetés Szakács István Péterrel Simó Márton beszélgetett.
„Beszélték, hogy a tanítók a feleleteit követően meg se bírnak szólalni, annyit kérdeznek csak, hányast adjunk, te leány? Persze bőven voltak azért, akik kétségbe vonták a Balogh Anna képességeit, és sokkal inkább a szülői bőkezűség eredményének tudták be az elismertségét.” Részlet Kovács Dominik és Kovács Viktor friss regényéből.
„Az idős asszony azért magánál volt, és pontosan tudta, hogy egy gyerek előtt fekszik anyaszült meztelenül. Várakozott magatehetetlenül, mint egy borostyánba zárt bogár. Kócos ősz haját az arcába túrta a kezével, hogy a szemét eltakarja. Ő nem bírta látni azt, hogy én nézem őt.” Kontra Ferenc novellája.
„A regény narrátora egy égetthalmi embernek tűnik a számunkra, aki nem ír, hanem beszél, nem a Balogh család tagja, nem a közvetlen közelükben él, viszont sok hozzájuk köthető információról tud, és a képzeletén keresztül kíváncsian merészkedik akár a legbelsőbb pillanataikba is.” A Kovács Dominik–Kovács Viktor szerzőpárost frissen megjelent regényükről Szabados Attila kérdezte.
„Kicsit utalva a versre, a szerpentineket felváltották a pályák, nincs ide-oda kanyargás, mindent céltudatosan, a lehető leggyorsabban, 160-nal repesztve oldunk meg, pad pedig nincs, mert mintha nem is lenne igény rá manapság.” Birtalan Andreát frissen megjelent debütkötetéről Kiss László kérdezte.
„A mai social media felületeken kapja az ember az arcába a töménytelen mennyiségű információt, aminek van ugyan jó oldala is, de szerintem sajnos több a rossz, rengeteg a negatívum. Az embereknek nagy az igazságérzete, de ilyen-olyan okokból mégsem merik felvállalni a véleményüket.” Szabó Tibit Kiss László kérdezte.
Május 27-én Kontra Ferencet láttuk vendégül a Békéscsabai Jókai Színház Művész Kávéházában. A Prima Primissima díjas szerzővel Elek Tibor irodalomtörténész, a Bárka főszerkesztője beszélgetett, de már az est előtt is szóra bírta röviden videókameránk előtt.
„A regény narrátora egy égetthalmi embernek tűnik a számunkra, aki nem ír, hanem beszél, nem a Balogh család tagja, nem a közvetlen közelükben él, viszont sok hozzájuk köthető információról tud, és a képzeletén keresztül kíváncsian merészkedik akár a legbelsőbb pillanataikba is.” A Kovács Dominik–Kovács Viktor szerzőpárost frissen megjelent regényükről Szabados Attila kérdezte.
„Kicsit utalva a versre, a szerpentineket felváltották a pályák, nincs ide-oda kanyargás, mindent céltudatosan, a lehető leggyorsabban, 160-nal repesztve oldunk meg, pad pedig nincs, mert mintha nem is lenne igény rá manapság.” Birtalan Andreát frissen megjelent debütkötetéről Kiss László kérdezte.
